A fantasy-filmek a fantasy műfajba tartozó filmek, amelyek fantasztikus témákkal, általában mágiával, természetfeletti eseményekkel, mitológiával, folklórral vagy egzotikus fantáziavilágokkal foglalkoznak. A műfajt a spekulatív fikció egyik formájának tekintik a sci-fi filmek és a horrorfilmek mellett, bár a műfajok átfedik egymást. A fantasy filmekben gyakran jelen van a mágia, a mítosz, a csoda, az eszkaláció és a rendkívüli.
Alműfajok
A fantasy filmeknek több alkategóriája is azonosítható, bár az alműfajok közötti határok, hasonlóan a fantasy irodalomhoz, némileg képlékenyek.
A filmekben ábrázolt leggyakoribb fantasy alműfajok a high fantasy és a sword and sorcery [ki szerint?] Mindkét kategória jellemzően kvázi középkori környezetet, varázslókat, mágikus lényeket és más, a fantasy történetekhez általában kapcsolódó elemeket használ.
A high fantasy filmek általában gazdagabban kidolgozott fantáziavilággal rendelkeznek, és karakterközpontúbbak vagy tematikailag összetettebbek is lehetnek. Gyakran szerepel bennük egy szerény származású hős, valamint a jó és a rossz közötti világos különbségtétel, amely egy epikus küzdelemben áll szemben egymással. Sok tudós J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című regényét említi a high fantasy modern irodalmi példájaként, és a könyvek nemrégiben készült Peter Jackson-filmadaptációja jó példa a high fantasy alműfajra a filmvásznon.
A kard és varázslat filmek általában inkább cselekményközpontúak, mint a high fantasy, és nagy hangsúlyt fektetnek az akciójelenetekre, gyakran egy fizikailag erős, de nem kifinomult harcost állítanak szembe egy gonosz varázslóval vagy más természetfeletti képességekkel rendelkező ellenséggel. Bár a kard és varázslat filmek néha a jó és a gonosz közötti epikus csatát írják le, hasonlóan a high fantasy filmekhez, a hősnek néha közvetlenebb motivációi is lehetnek, például egy sebezhető leány vagy falu védelmének szükségessége, vagy akár a bosszúvágy is vezérelheti.
Robert E. Howard Conan, a barbár című művének 1982-es filmadaptációja például egy személyes (nem epikus) történet, amely a hős bosszúvágyáról szól, és arról, hogy megpróbál keresztbe tenni egy megalomániásnak – miközben megment egy gyönyörű hercegnőt. Egyes kritikusok az ilyen filmeket a Kard és Szandál kifejezéssel illetik, nem pedig kard és varázslással, bár mások azt állítják, hogy a Kard és Szandál címkét csak a Föld bolygón, az ókorban játszódó fantasztikus filmek alcsoportjára kellene fenntartani, megint mások pedig kiterjesztenék a fogalmat azokra a filmekre, amelyek egyáltalán nem tartalmaznak fantasztikus elemeket. Egyesek számára a Kard és szantál kifejezés pejoratív jelentéssel bír, és olyan filmet jelöl, amelynek rossz minőségű a forgatókönyve, rossz a színészi játéka és rossz a gyártási értéke.
A fantasztikus filmek másik fontos alműfaja, amely az utóbbi években egyre népszerűbbé vált, a kortárs fantasy. Az ilyen filmekben mágikus effektusok vagy természetfeletti események történnek a mai „valós” világban.
Az élőszereplős és animációs filmek, mint például a Disney Mary Poppins, a Pete sárkánya, az Elvarázsolt és a Robert Zemeckis-film, a Who Framed Roger Rabbit szintén fantasy filmek, bár gyakrabban nevezik őket élőszereplős/animációs hibrideknek (ezek közül 2 filmet a musicalek közé is sorolnak).
A túlvilági fantasy filmek, az úgynevezett Bangsian fantasy kevésbé gyakoriak, bár az olyan filmek, mint az 1991-es Albert Brooks vígjáték, a Defending Your Life valószínűleg megfelelnek ennek a kategóriának. További nem gyakori alműfajok közé tartozik a történelmi fantasy és a romantikus fantasy, bár a 2003-as A Karib-tenger kalózai: A fekete gyöngy átka sikeresen ötvözte mindkettő elemeit.
Mint fentebb említettük, a szuperhősfilmek és a mesefilmek a fantasyfilmek alműfajának tekinthetők, bár a legtöbben teljesen különálló filmműfajként sorolnák be őket.
A fantasy mint filmes műfaj hagyományosan nem élvez akkora megbecsülést, mint a science fiction film rokon műfaja. Kétségtelen, hogy a fantasyfilmek alacsony megítélésében jelentős szerepet játszott az a tény, hogy a közelmúltig a fantasyfilmek gyakran szenvedtek a „Kard és Szandál” betegségétől, azaz a rosszabb gyártási értékektől, a túlzó színészi teljesítménytől és a kifejezetten gyenge speciális effektusoktól.
Eric R. Williams forgatókönyvíró és tudós a fantasy-filmeket a tizenegy szuperműfaj egyikeként határozza meg forgatókönyvírói rendszertanában, és azt állítja, hogy minden játékfilmes elbeszélő film besorolható e szuperműfajok közé. A másik tíz szuperműfaj az akció, a krimi, a horror, a romantikus film, a sci-fi, az életrajzi film, a sport, a thriller, a háborús film és a western.