Sicario – A bérgyilkos kritika és elemzés (2015)
Sicario – A bérgyilkos filmértékelés és vélemény
A „Sicario” egy erőszakos világ két jelével nyit, egy felfedezéssel és egy robbanással, mindkettő megalapozza az ezt követő kielégítő thrillert. Ez egy olyan univerzum, amelyben a gonoszság bizonyítékai a szemünk láttára, egy amerikai külvárosi ház falai között rejtőznek. És ez egy olyan világ, amelyben az erőszak egy szempillantás alatt kitörhet, életeket oltva ki és másokat összetörve.
A „Sicario” időnként mélyen kielégítő, intenzív vizsgálata egy olyan háborúnak, amelynek nincsenek szabályai, Benicio Del Toro látványos alakítása és Roger Deakins tipikusan lenyűgöző operatőri munkája révén. Máskor, különösen a középső felvonásban, a „Sicario” frusztrálóan öncélú, tele van a mexikói határról készült helikopterfelvételekkel és a dübörgő, nagyképű zenével. A filmből hiányzik az igazán nagy thrillerek sürgető ereje, de a kifinomult produkciós értékek és a hibátlan társulat ritka levegőjében létezik. Az, hogy elmarad a nagyságtól, csalódásnak tekinthető, de még így is van mit szeretni benne.
Az a nyitójelenet, amelyben Kate Macy (Emily Blunt) FBI-ügynök egy arizonai otthonban próbál megtalálni egy elrabolt áldozatot. Szó szerint átrobog a falon a teherautójával, és épp egy célpontot intéz el, amikor a férfi egy puskát tölt ki felé. A sörétes puska lyukat robbant a falon, és egy műanyagba csomagolt holttestet tár fel. És ez a hulla nincs egyedül. Hamarosan felfedezik, hogy a ház tele van hullákkal, és a nyomozásuk egy robbanáshoz vezet. Mi folyik itt? Milyen borzalom lépte át a határt a hírhedten törvénytelen Juarez városából Arizonába?
Macy rettenthetetlensége és gyors észjárása felkelti felettesei figyelmét, és bevonják egy ügynökségek közötti munkacsoport megbeszélésére. A titokzatos, szakmailag meghatározhatatlan (akár CIA-s is lehetne) Matt (Josh Brolin) vezetésével a munkacsoport mögött álló embereknek tetszik, amit Kate-től hallanak. A fedélzetre viszik, Matt, Kate és a titokzatos Alejandro (Benicio Del Toro) pedig elindulnak délre, hogy elfogjanak egy drogkereskedőt, és kihallgatásra visszahozzák az Államokba.
Ez a szekvencia önmagában is indokolja a „Sicario” megtekintését. A kontinens egy olyan részére merészkedve, ahol a drogbárók annyira előtérbe kerültek, hogy a holttestek üzenetekként lógnak a nyilvános helyeken, a csapatnak gyorsan kell cselekednie. A Mexikóból visszafelé vezető úton a határon dugóba kerülnek. A körülöttük lévő autókban a drogkereskedők cimborái lehetnek, akik arra várnak, hogy lecsapjanak. Ez a jelenet mesterkurzus a feszültségkeltésben.
Deakins gyönyörűen használja az autók ablakait, a vágó Joe Walker pedig zökkenőmentesen vágja össze az akciót. Az, hogy a film ezt a jelenetet soha többé nem múlja felül, vitathatatlanul ott kezdődnek a problémák. Olyan intenzitással nyitunk, hogy a második felvonásban a sistergés hiánya kezd megviselni.
A probléma részben az, hogy Taylor Sheridan forgatókönyve nem igazán alakít ki főszereplőt. Kate túl gyakran megfigyelő, akaratlan és tájékozatlan utazó ezen az utazáson. Brolin Mattje és Del Toro Alejandrója annyira egyértelműen irányítja a történéseket, hogy több machinációval arrébb gondolkodnak lépéseken, miközben Kate nem csak azzal nincs tisztában, hogy milyen szerepet kell játszania, hanem azzal is, hogy mindenkinek milyen szerepe van. Értem, hogy ez a zavarodottság érzése a lényeg része.
A „Sicario” alapvetően egy olyan világról szól, amelyben a vezetés hiánya a drogháború mindkét oldalán teljes káoszt teremtett. Így logikus, hogy a főszereplője ugyanúgy összezavarodott az alapszabályok hiánya miatt. Ez azonban egy olyan filmet eredményez, amely nem rendelkezik a legjobb thrillerek érzelmi erejével, legalábbis egészen az utolsó felvonásig, amikor a kocka megfordul, és rájövünk, hogy talán végig rossz történetre koncentráltunk.
A „Sicario” narratívájával kapcsolatos problémáim ellenére lehetetlen letagadni a technikai elemeket, amelyek messze az átlag felett vannak, és Denis Villeneuve színészvezetői képességeit. Brolinból nagyszerű alakítást csal ki, mint egy olyan fickó, aki élvezi, hogy a körülötte lévők tájékozatlanságban maradnak. Az intelligenciát eszköznek tekinti a felsőbbrendűséghez. Del Torónak egészen más célja van, ami lassan derül ki, és ő itt egyszerűen mágneses. Minden jelenetet ellop, amiben szerepel. Blunt is jellemzően kiváló, még ha úgy is érezzük, hogy karakterének alulrajzoltsága a film legnagyobb hibája.
Mire a „Sicario” az utolsó felvonáshoz ér, és Villeneuve és Deakins a sötétség leple alatt, éjjellátó szemüveggel végrehajtott csapásokon keresztül közelíti meg a „Zero Dark Thirty” területét, már lehetetlen a forgatókönyvet piszkálni. Amikor élet és halál van játékban, mint például abban az autópálya-jelenetben, és igazából az egész utolsó felvonásban, a „Sicario” felemelkedik arra a szintre, amit reméltem, hogy végig meg fog tartani. Egy egész film lesz abból a nyitójelenetből – a titkok és az állandó erőszak fenyegetése. Egy olyan világról szól, amelyet nem is igazán tudunk felfogni, ha a rend hiányáról és az atrocitások mértékéről van szó. És ez a mi hátsó udvarunkban van.
Sicario – A bérgyilkos filmről további érdekességeket itt találhatsz.
Sicario – A bérgyilkos teljes film magyarul online megnézhető ezen az oldalon.